[FLOW2 - Day 4]

Elemi aktusok

A sűrű füst betölti a teret, már az előadás kezdetekor mindenhova befurakodik. Középen kör alakban vetül a fény a földre. A füst és a fény alkotja az előadás díszletét. Félig sötétben, félig a körben felsejlik a két táncos alakja. Leguggolva, nekünk háttal. Elindul a zene, együtt, szinkronban mozognak. Ruhájuk nem hangsúlyozza ki alakjuk körvonalait, lazán lóg a testükön. Testtartásuk szinte mindvégig görnyedt, arcuk csak egy alkalommal válik láthatóvá. Mozdulataik már-már hanyagok. Egy rongybaba tehetetlenségével táncolnak. Lehullott róluk minden tulajdonság, identitás nélküli lényekké váltak az idő során, csak az elemi ösztönökkel rendelkeznek, melyből néha felsejlik egy-egy emlék.

A fény változó, különböző geometriai formákat alkot a padlón, mely behatárolja a táncosok mozgásterét. Egyik sem túl erős, a füsttel keveredve állandó félhomályt alkotnak. Mintha tejfölös köd venné őket körül, egy tőlünk távoli világban. Néha kilépnek ebből, a sötétben mozdulataikat csak sejteni tudjuk.

A zene változásával módosul a mozgásvilág is. A duó közötti viszony néha kirajzolódik a mozgásaik erősségéből. Egyikük energikusabban kezdi mozdulatait, másikuk néha megpihen és hagyja, hogy társa helyette is mozogjon. Kontakttáncban irányítják egymást felváltva, vagy a sötétbe félreállva hagyják társukat érvényesülni. Olykor csak léteznek egymás mellett, szinkronban mozognak, de nem vesznek tudomást a másik jelenlétéről.

A tudattalan állapot különböző fázisai váltakoznak az etűdök során. Kiemelkedő egy törzsi táncra hasonlító szegmens, melyben felbomlik a kettejük között lévő szinkronitás, és külön válva, saját utakon előtör belőlük a zsigeri ösztön, amely a következő részben egyre felerősödik, és már egy állati mozgásvilággal keveredik.
The Station - Fehér Ferenc & Mikó Dávid
(Veres Kincső)
 

The Station közönségtalálkozója – Elkapott gondolatok…

…a próbafolyamatról

Keveset beszéltünk egymásról, annál többet mozogtunk egymással.

Mozgásos kommunikáció alakult ki köztünk.

Sok finom, íves mozdulat számomra kihívás volt.

A dinamikus dolgokat nagyon könnyű akrobatizálni.

Megpróbáltam alátámasztani dolgokat, amiket ők megpróbáltak megfogalmazni.

Homogénné vált a meglátás és a kérdés még mindig jó; de hogy lesz-e válasz, nem tudom.

…az előadásról

A mai előadás tudod hogy kezdődött? Néztük a kijelzőt, és azon kaptuk magunkat, hogy már megy le a fény, és elkezdtünk szaladni az ajtó fele, és majdnem átestünk egymáson.

Körbe való belépés és kilépés.

Az is van benne, hogy mi kitekintünk, de nem tudjuk elhagyni ezt a párhuzamos világot. Nagyon virtuóz az egész.

A dinamika az nagyon fontos számomra. Emlékszem, hogy egyszer túlpörögtem és minden mozdulatom gyorsabb volt. Meg is kaptam emiatt aztán a magamét.

Ahogy eltűnt a fény, a test is elkezdett elporladni.

Mi is figyelünk a zenére, a zene is figyel ránk. A zene jobban figyel.

Már a második nadrágomat szakította szét.
Nem könnyebb partnert váltani, mint nadrágot?

Ezért is mondom, hogy egyik leggyönyörűbb szakma ez: minden helyzetből újat lehet kihozni.
(György Emese)